Magamhoz fûztelek szerelmem erejével,
A sziveinket már mi sem választja széjjel !
Tudom, csak tettetés a nagy közöny s hidegség,
Tudom, csak értem ég meghóditott szivecskéd
Hiába is kerûlsz : nem fog kihûlni lángod,
Helyezzenek közénk bár egy egész világot !
Mert sziveinket már mi sem választja széjjel,
Magamhoz fûztelek, szerelmem erejével !

Ó, az az elsõ csók, az az elsõ érintés ! Egy pillanat
alatt megszólal, érthetõen nyilatkozik minden
eddigelé elrejtett, ismeretlen vágy ; az eszmény testet
ölt egy gondolat behatása folytán ; elõttünk a
tulvilág minden édes titka, a földi lét minden rejtett
bája, az éden üdve, a boldogság netovábbja !
Catulle Mendés.