Ady Endre: A végtelen szerelme


Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bizón, nagyon,
Hős estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmivelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Tul vánkoson, leplen, igen
Sirva láttuk meg: ez se Minden.
Be' busak vagyunk, be' nagyok,
Csókokban élő csóktalanok
A Végtelent hogy' szeretjük:
Sirunk, csókolunk s ujra kezdjük.

Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
Ha két futó feszeng verseny előtt,
te választasz már vesztest vagy nyerőt.
S ha két egyforma aranyrúd világít,
úgy érzed, az egyik szebben világlik.
Szemünkön át hatol belénk a villám:
a vágy, hiába töprengünk a titkán.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?

Mikor elcsüggeszt

Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam;
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.

Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

(József Attila)

Te vagy a hangszerem


Életem, Mit húrjaidon fontál nekem elkísér
egy kottába írt olthatatlan szenvedély
mert benne él a holnap
minden új remény, amiért élnem kell.

Te vagy a hangszerem
Ki minden nappal más dalt dúdol el
S hiszem ez átsegít majd minden bajon
Van hitem
Ha itt vagy velem minden rezdülésemben,
Csak játssz nekem!

Mert meddig élnék,
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék
hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást hogy mondjam el
Oh hogy mondjam el

Félek túl kevés én bármit adhatnék
de a tűzbe mennék érted
bárcsak érthetnéd
nélküled már rég semmit sem érhetnék
de nekem élnem kell

Te vagy a hangszerem
Veled az élet minden másodpercét élvezem
a hangodat már száz közül felismerem
játssz,hogy mindig halljam, mert így van hitem
Tarts életben!

Refr
Mert meddig élnék,
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék
hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást, hogy mondjam el

Nem tagadom


Egy szerelem az soha sem árt ,nem hagy hidegen
Csak nézett és a szavam elállt,jel a szivemen
És tüzet fogok ha átölel, és érzem öt ha nincs is közel
És oda vagyok ha láthatom ,és ha álmodom ö jön el.

REFR:
Nem tagadom hogy öt szeretem
És fáj ha nincs velem
Ez a bajom ez a nagy szerelem
És nincs rá gyogyszerem .

Nem tagadom hogy öt szeretem
A legszebb kincs nekem
Kiakadok ha elveszitem
Mert nem lesz több ilyen.

Csak suttogom a szavakon át
Hogy mi van idebenn
Majd vigasztal ha valami bánt
Nem leszek idegen.

És repülünk ahogy szél se tud
És mindegy hova vezet az ut
És velünk jönnek az álmok is
Ahogy máskor is ugyanugy.

REFR:
Nem tagadom hogy öt szeretem
És fáj ha nincs velem
Ez a bajom ez a nagy szerelem
És nincs rá gyógyszerem.

Nem tagadom hogy öt szeretem
A legszebb kincs nekem
Kiakadok ha elveszitem
Mert nem lesz több ilyen.

És repülünk ahogy szél se tud
És mindegy hova vezet az ut
És velünk jönnek az álmok is
Ahogy máskor is ugyanugy.

Nem tagadom hogy öt szeretem
És fáj ha nincs velem
Ez a bajom ez a nagy szerelem
És nincs rá gyógyszerem.

Nem tagadom hogy öt szeretem
A legszebb kincs nekem
Kiakadok ha elveszitem
Mert nem lesz több ilyen.

Szilveszterkor ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra. Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok neked!